SPICA Csillag- A belső hazatalálás üzenete
A Spica csillag a Szűz csillagkép alfa csillaga, amely 250 fényév távolságra van a Földtől. Az alfa csillag megnevezést azok a csillagok vívják ki maguknak, amelyek a legfényesebbek az adott csillagképben. Szellemi szinten azt mondjuk, hogy az alfa csillag hordozza önmagában a csillagkép fő esszenciáját, abban a fénylő pontban összpontosulnak a csillagkép szellemi mondanivalójának lényegi elemei.
Spica, a „Kalász”, amit a Szűz tart a kezében. Rámutat a vetés-aratás törvényére (nyugati asztrológia karmának is hívja). Itt mutatkozik meg, mit tudunk „learatni” az életünkben. Jót aratunk vagy rosszat? Ez attól is függ, mit vetettünk el? Rávilágít minket arra, hogyan éljük az életünket, mit vetettünk el korábban, amelynek a termését látjuk éppen a kezünkben. Sok esetben ezen a ponton ébredhetünk rá azokra a hibáinkra, amelyeket elkövettünk és itt lesz kézzel fogható a „rossz” sors, vagy épp fordítva. Mikor a jót látjuk a kalászban, itt kaphatunk visszaigazolást, hogy amit tettünk, azt JÓL tettük.
Túlmutathat a jelen inkarnáción is, nem biztos, hogy ebben az életben történt a vetés. De most szembesülünk az eredményével. Bárhogy is legyen, a Spica csillag a karma feloldásáról szól. Jó szolgálattal van, hogy a rossz karma is „megváltható”. Abban az esetben lehet ez jelentős az életedben, ha azt a feladatot érzed, hogy valamit nagyon „rendbe kell tenni”. Ez maga a Szűz analógiája.
A Spica azért is figyelemre méltó az ekliptikán, mert két csillagképet köt össze: a Szűz csillagkép záró csillaga és az Angyal csillagkép nyitó csillaga is egyben. A földi és égi világot összekötő kapocsként jelenik meg az égbolton. Érezhető, hogy ennél az égi állásnál mennyei dolgok felé indulhatunk el, felkapcsolódhatunk az angyali dimenziókhoz, abban az esetben, ha teljes rendet tudtunk tenni magunk körül, és megtaláltuk a számunkra helyes, angyali utat.
Az angyali út, amely eljuttat minket a Mérleg igazságához, a harmónia és szerelem megnyugvásába.
Akinek a születési képletében a Spica csillag „felcsillan” – azaz együtt áll bolygóval, vagy a sorstengelyek egyikével – azon szülöttek, legmélyen érezhetik a hazatalálás, megérkezés üzenetét. Végig kíséri az életüket, tudattalan vagy tudatos módon megjelenik a vágy arra, hogy eljussanak belső otthonukba, hazataláljanak belül, megtalálják a „Kaput”. Azt a kaput, amelyen átlépve eljutnak egy korábban ismeretlen világba, ahol nem földi mértékkel számolják a perceket.
2021. októberében még tudattalan vágy vezérelt, amikor a lenti sorokat írtam, mára tudatossá vált a Spica csillag esszenciája bennem. Sok szeretettel küldöm minden „hazavágyónak” az alábbi sorokat:
Útra kél a vándor, hűvös tavaszi reggelen. Összepakolja cókmókját, könnycseppet ejt el. Otthonról távozik. Hátrahagy mindent, ami fontos volt valaha. Egy cél érdekében. Felfedezni a világot, saját világát. Mert még nem teljes neki. Hajtja valami olyan vágy, ami szavakkal nem kimondható, csak belül érzi a késztetést, hogy menjen, dobjon el mindent, ami van.
Rálép az útra, amely elviszi, messzi tájakra, új élményekre, új tapasztalásra.
Hangos városok zajában ébred reggel, csöndes erdőkben pihen meg este. Hallgatja a vonat zakatoló hangját, majd a fák susogását.
Egyik este mikor lecsukná a szemét bevillan egy arc, majd megcsapja orrát az illat. Idegen és mégis ismerős hangok játszanak dallamot a fülében. Hirtelen végigfut a hátán az izgató borzongás, az ismerős érzés, az otthon melege rázza meg a testét. A szíve tájékán melegséget érez, ahogy a tábortűz mellett nézi a cikázó lángcsóvát, pattog a tűz a lelkében. Eszébe jut a kies, magányos hegyoldal tövében, a könnyed, ideiglenes táborozása közben Valami, Valaki. Ahogy csókot hint az arcára. Érzi a puha, meleg ajkakat, az apró mozdulatot, amelyben minden érzést, a mindig szerető figyelmet kapja meg egy apró csókban.
Majd ráeszmél az emlékre, amely már csak távolban látható, apró fényjeleket küldve, hogy játszunk még egy picit. Azt a játékot, amit már régen játszottunk. Te vagy a vicces, bohókás, én a komor, fegyelmezett, majd fordítva. Lelkünk összeért egykor, és most itt a meleg tűz közelében külön, de mégis együtt, újra egymásra találunk ezen a hideg őszi éjjelen.
„A felismerés most történik, érzed Te is?”
Az otthon maradók, kiket hátra hagytál, mindig is tudták, hogy egy napon, mikor felkelsz, már sose lesz ugyanúgy, mint azelőtt.
Bárhol is jártál eddig, bármit is láttál, sosem felejted arcodon a mindent adó csókot. Ész és lélek összeforr a testben, és már otthon vagy.
Hazaértél.
Merjünk elindulni, lássuk jól, de hagyjuk hátra a múltat, fogadjuk el azt, ami elmúlt, és találjuk meg a dimenziókaput önmagunkban, ami megnyitja életünket az Angyali minőség felé.
Fiatal Beáta
Csillagbúvár
